Német vegyész.
Született: 1811. március 30.-án Göttingen-ben
Meghalt: 1899. augusztus 16.-án Heidelberg-ben
A XIX. század egyik legsokoldalúbb, ötletgazdag természettudósa. Hetvennyolcadik életéve végéig mint professzor tanított több német egyetemen. 1852-től Heidelbergben. Különösen ismerté tette őt a róla elnevezett Bunsen-égő, amit 1855-ben talált fel.1834-ben Bunsen eszközt talált az arzénmérgezés ellen. Létre hozta a cink-szén elektródos Bunsen-telepet. Megalapozta az alumínium és a magnézium ipari méretű elektrolitikus előállítását. 1845-ben, a nagyolvasztóban lejátszódó kémiai folyamatokat tanulmányozva, azt lényegesen tökéletesítette. 1851-52-ben kidolgozta a jodometriát, s ezzel a kémiai kutatás számára pontos kvantitatív titráló módszert hozott létre. 1859-ben Gustav Robert Kirchoff-fal együtt megalkotta a színképelemzést. 1861-ben felfedezték a rubídiumot. Hőtani mérésekhez feltalált egy gőzkaloriamétert is.