1250-ben Albertus Magnus fedezte fel.
Szürke színű, oktaéderes rácsszerkezetű, félvezető elem.
750-körül Dzsábir ibr-Hajjan leírja az arzénessavat (arzenikum) és ennek előállítását arzén-szulfid égetésével.
1834-ben Robert Wilhelm Bunsen eszközt talál az arzénmérgezések ellen: az arzénes savat vas-hidroxiddal oldhatatlanul kicsapatta.